Sokat írnak arról, mit és hogyan csinálj, amikor emberek előtt beszélsz. Ha azonban te is azok közé tartozol, akik könnyebben befogadják azt, aminek látják az értelmét, akkor olvass tovább. A célom, hogy megtudd, hogy MIÉRT működik, ami működik.

Ebben a sorozatban kézzel fogható, lépésről lépésre beépíthető technikai tudásmorzsákat szedtem össze. Azon túl, hogy megtudod, mit és hogyan csinálj, az is kiderül, miért működik, mi történik a lelkedben, vagy a hallgatóid lelkében.

Teljes testtel a magabiztos előadás felé

 
A magabiztos, stílusos, profi beszéd, előadás, prezentáció rengeteg apróságból áll össze. Aki már próbálta, sőt instrukciókat is kapott a fejlődéshez, az tudja.

Amikor valaki elkezd előadástechnikai tréningre járni, ez az első reakciója: „De hát ennyi mindenre hogyan figyeljek?” A válasz: egyesével. Mindig csak arra az egyetlen lépésre koncentrálj, amelyik számodra a legkisebb energiaráfordítással a legnagyobb eredményt hozza.

A leggyakoribb hiba az, ha túl nagyot, vagy nem konkrét dolgot akarsz változtatni. Például: ha valaki hadar, azt a fejlődési célt fogalmazza meg: „lassabban fogok beszélni”. Észszerűnek hangzik, nem igaz? De ha ez olyan egyszerű lenne, akkor már csinálná. Sokkal könnyebb arra figyelni, hogy a fő gondolatok előtt és után hosszabb szünetet tartson. Ez konkrét, pontosan behatárolható feladat, és könnyen ellenőrizhető, hogy sikerült-e.

 Testtartásunk és lelkiállapotunk szorosan összefügg, kölcsönösen hat egymásra. Ezt rengeteg kutatás bizonyítja, de nyelvünk bölcsessége is utal rá: amikor valaki be van fordulva, magába roskadt, lóg az orra, mit mondasz neki? Fel a fejjel!

Ezt a tudást fogjuk átültetni a gyakorlatba: mit, hogyan és miért tegyél a testeddel, hogy magabiztosabbá válj és hitelesebbnek tűnj, amikor emberek előtt beszélsz.

Két lábbal a földön

Akár házat építesz, akár komoly sportteljesítményre készülsz, a későbbi stabilitás az alapozáson múlik.

A stabil alapok akkor is fontosak, amikor kiállsz emberek elé beszélni. 

Mit csinálj?

 
Állj kényelmes kis (kb. csípőszéles) terpeszben! Mindkét lábadon egyenletesen oszd el a testsúlyodat! Lábaid legyenek lazák, térded nyújtva!

Arra figyelj, hogy ne legyen hanyag a tartásod! Ökölszabály: a csípőd vonala maradjon vízszintes, a lábad izmai végig maradjanak tónusosak, ne ess össze!

Miért csináld?

 
Milyen a testtartása annak, aki elveszettnek érzi magát? Igyekszik minél kisebbre összehúzódni: vállai előre esnek, háta görbe, álla leszegve. Bizonytalanul áll, kissé hajlított térdekkel, esetleg egyik lábáról a másikra lépked, vagy éppen keresztbe teszi őket. Karjait védekezőn magad elé teszi.

Ordít róla a bizonytalanság.

A testtartás és a lelkiállapot kölcsönösen hat egymásra.

Amikor bizonytalanságod ellenére beleállsz egy stabil testhelyzetbe, és nem hagyod, hogy a gyámoltalanságodat eláruló tünetek jelentkezzenek, hanem magadra „erőltetsz” egy stabil alapállást, azt üzened az agyadnak: „aggodalomra semmi ok, minden rendben, uralom a helyzetet”.

És képzeld, beveszi! Azaz: a lámpalázad kezelésében az egyik fontos eszköz, hogy figyelsz a testtartásodra.  

Hogyan csináld?

 
Nem kell végig úgy állnod, mintha földbe gyökerezett volna a lábad. Nyugodtan mozogj, néha tedd át a súlypontodat egyik lábadról a másikra! Nem muszáj a két lábadnak egymás mellett lennie, ha kényelmes, az egyik lehet picit előrébb.

Akár járkálhatsz is a színpadon, de az legyen tudatos. Főiskolán az egyik hórihorgas tanárom a másfél órás előadás alatt végig föl-alá mászkált. Az első sorokban ülők hamar tengeribetegek lettek, ha követték a tekintetükkel...

Az alapállást érdemes (legalább ezen a) 3 ponton alkalmazni: (1) kezdésnél, (2) fő üzenetnél, amikor megmondod a tutit, (3) befejezésnél (amikor általában elismétled/összefoglalod a tutit).

Ami kint, az bent. Itt is igaz. Stabilan állsz? Stabilnak is tűnsz. 

Ne hidd el, próbáld ki! Próbáld ki most, hogy milyen stabilan állni, nézd meg magad a tükörben! Milyen, amikor egymás mellett vannak a lábaid? És milyen az a stabil állás, ami kissé aszimmetrikus ugyan, mégis magabiztosságot sugall.

Figyeld meg az embereket az utcán, a munkahelyeden! Milyen lelkiállapotot tükröz a tartásuk?

Finomhangolás — Mit ne csinálj?

•  A túl nagy terpesz még férfiaknál sem néz ki jól („én vagyok a Jani” üzenete van), nőknél meg… Hello. Ich bin Brünhilda.
• Teljesen zárt lábbal állni egyszerűen nem elég stabil, nézni is rossz.
• Ne billegj, ne táncikálj!
• Ne tedd keresztbe a lábaidat! Szégyenlős kislány/pisilni kell póz. Ezt akarod sugallni?

Így alkalmazd:

• Amikor legközelebb mások előtt beszélsz, amikor kiállsz, ne kezdj azonnal beszélni!
• Adj magadnak (és hallgatóidnak is) 3 másodpercnyi időt a megérkezésre, felkészülésre! 
  
• Helyezkedj egy stabil alapállásba, majd utána kezdj el beszélni!
• Amikor indíttatást érzel, hogy megmozdulj, tedd!
• Ha azt veszed észre, hogy ide-oda táncikálsz, ide-oda billegsz, állj meg!

 Légy türelmes magadhoz! Ez egy tanulási folyamat. Teljesen normális, ha időnként vissza-visszaesel a régi kerékvágásba, és automatikusan a régi reflexek működnek.

Minél többet gyakorlod, annál könnyebben megy. Járni, beszélni, olvasni és írni sem volt egyszerű megtanulni…  Mégis megy. Ez is fog!

Hajrá!

Ha fejlődni akarsz az élőbeszédben, vagy a sorozat további részeiről nem akarsz lemaradni, lájkold vagy kövesd Facebook-oldalamat:
https://www.facebook.com/NeiszLaura

Vagy nézd meg az állandóan bővülő online tananyag kínálatomat!
https://beszeljszivesen.podia.com/