A tévhitek falak, amelyek elzárják a fejlődésed útját.

A tévhitek olyan falak, amelyekbe minduntalan beleütközöl, ha elindulsz a szereplés, a nyilvános beszéd útján. Ezzel a cikkel az a célom, hogy azon a falon legalább akkora repedések nyíljanak, hogy átférj, és haladj.

Az is lehet, hogy ajtót sikerül nyitni, esetleg lebontani a falakat. A téglákból pedig építhetsz magad előtt utat: és képes legyél arra, amit most (még) talán álmodban sem remélsz: élvezed, amikor élőszóban, egyszerre sok emberrel  osztod meg a tudásodat!

#1 Tévhit: A lámpaláz rossz dolog.

Amikor elkezdek valakivel dolgozni, vagy a lámpaláz-szelídítő műhelyen beszélgetünk a résztvevőkkel a lámpalázról, egybehangzó véleményük: a lámpaláz rossz dolog. Éppen azért jöttek, hogy megszabaduljanak tőle. 

De kérdezz csak meg a lámpalázról olyanokat, akik élvezik a szereplést!

Mivel a lámpaláz a szakterületem, ezért amikor gyakorlott előadóművészekkel találkozom, soha nem hagyom ki, hogy a lámpalázukkal való viszonyukról faggassam őket. Mindig felteszem a kérdést:

Van lámpalázad? Szoktál izgulni? 

Olyat még senki nem mondott, hogy "soha nem izgulok fellépés előtt". 

A leggyakoribb válaszok:

"Igen" 

"Jóhogy!!! Hát az kell, hogy a legjobbat tudjam adni!"

"Még szép! A lámpaláz jó dolog! Segít abban, hogy ráhangolódjak a fellépésre, és jól teljesítsek!"

Gyakran kiegészítik ilyesmivel: "Ha nem izgulok, akkor tudom, hogy nem leszek elég jó. Mert abból a rezignált állapotból nem lehet teremteni a színpadon. Kell egy kis tűz, hogy másokat is lángra tudj lobbantani."

A lámpaláz tehát nem rossz dolog.

A méret a lényeg.

A túlzott, vad, zabolátlan lámpaláz megbénít, blokkol, lefagysz tőle.

A  megfelelő mértékű, szelíd, barátságos lámpaláz energizál, felspannol, lángra lobbant. 

A kétféle lámpalázról írtam egy blogbejegyzést: ebben megtalálod, min múlik, és milyen egyéb különbségek és hasonlóságok jellemzik a vad és a szelíd lámpalázat. 

#2 Tévhit: A lámpaláz az önbizalomhiány jele

Igazságtartalom: a lámpaláz fakadhat önbizalomhiányból is. És igen, a magabiztos fellépést segíti, ha rendben van az önbizalmad.

Ugyanakkor számos előadóról nem mondanád meg, hogy izgul, holott az önbizalma, énképe a béka segge alatt van.

Attól még, hogy rendben van az önbizalmad, lehet lámpalázad, akár bénító is (bár ritka).

Az imént megtárgyaltuk, hogy a lámpaláz nem fekete-fehér, jó-rossz, van-nincs jelenség. 

Egyszer megkeresett egy középvezető hölgy, hogy szeretné leküzdeni a lámpalázát. A személyes találkozón faggattam, hogy csinálja, hogyan pörgeti be magát, miket gondol, de sehogy sem bírtam belőle kiszedni. Kiderült, hogy 180 ember előtt kell beszélnie, és ekkora tömeg előtt még nem beszélt, és jól akarja csinálni. Hamar felállítottam a diagnózist, közöltem vele:

"Te nem lámpalázas vagy, hanem igényes." 

Amikor tisztában vagy a képességeiddel, határaiddal, és tudod, hogy valamiben járatlan, rutintalan vagy, sőt a technikai tudásod is hiányzik, az inkább egy helyes énképről tanúskodik, és nem az önbizalom hiányáról. 

Az előadói készségeket sokkal könnyebb fejleszteni, mint azt sokan hiszik. Már egy kis odafigyeléssel is hatalmas változásokat lehet elérni. Ha tudod, mire kell figyelni... :) De honnan tudod, hogy mire figyelj? 

Az élőszavas "produkció" rendkívül sok tényezőből áll össze. A legkönnyebb az erősségeid mentén fejlődni. Ismerd meg őket! (Erről a testbeszéd témájában itt találsz további olvasnivalót.)

 #3 Tévhit: A lámpaláz alkati dolog. Vagy van, vagy nincs. Nem lehet vele mit kezdeni.

Megtörtént eset:

Üzleti rendezvény, ismerkedős beszélgetés.

Beszélgetőpartnerem megkérdezi:

"Mivel foglalkozol?"

"Abban segítek az embereknek, hogy szívesen és stílusosan beszéljenek sok ember előtt is. A lámpaláz a szakterületem."

"De hát a lámpalázzal nem lehet mit kezdeni."

"....... na pont ezért csinálom. Meg lehet szelídíteni. És hamarabb, könnyebben, mint gondolnád. :)"

Ragozhatnám a fent leírtakat, de ugyanoda jutunk vissza: a lámpaláz nem van-nincs, rossz-jó. A méret a lényeg. 

A lámpalázzal kapcsolatos tévhitek közül mindennek az alfája és omegája, hogy a lámpaláz rossz dolog. Ezért akar tőle megszabadulni az, akit blokkol. 

Magyarul irreális elvárásokat támasztasz magaddal szemben, amikor meg akarsz szabadulni a lámpaláztól.

Ugye nem akarod kiönteni a gyereket a fürdővízzel? Mert a lámpaláztól való megszabadulás azt lenne. 

Az arany középút a nyerő. Ezért szelídítjük a lámpalázat, és nem leküzdjük, legyőzzük, megöljük.

Hogyan? A lámpaláz-szelídítő műhelyen a lámpalázat kiváltó, tudattalan szintű folyamataidat hozzuk felszínre, majd homokot szórunk a gépezetbe. 

Az egyéni szelídítésen mélyebbre is tudunk ásni, megvizsgáljuk az énképedet, a korlátozó hiedelmeidet, esetleges traumáidat feloldjuk. 

Az az igazi, ha mindezt utána gyakorlatban is leteszteled, ehhez érdemes csoportos tréningre jönni, vagy egy Toastmasters klubhoz csatlakozni.

Ne hagyd, hogy a tévhitek falai elzárják a fejlődésed útját!

Elizabeth Gilbert írja a félelemről: a félelem mindig velünk van. Ez teljesen normális. De elég, ha az anyósülésen ül, állítgatja a rádiót, de nem pofázik bele sem a vezetésbe, sem az útirányba. Ne add át neki a kormányt!

Amikor legközelebb meg kell szólalnod, pacsizz össze a lámpalázaddal! Köszönd meg neki, hogy támogatja és ösztönzi a készülésedet, és kérd meg szépen, hogy miután megszólalsz, csendben figyelje, mit alkotsz! És ha netán nem elégedett, akkor konstruktívan jelezzen vissza, és a következő készülési fázisban mutasson utat!

Az edző sem megy a pályára a játékosok helyett...

 Folyamatosan frissülő online tudásanyagért kattints ide.

Szabadulj meg a bénító lámpaláztól! Online kurzus, a részletekért kattints ide!