2014-ben jelentkeztem a vízilabda EB-re csapatkísérő önkéntesnek.
A kiválasztást nem bízták a véletlenre: CV, motivációs levél, interjú...
Egy szép tavaszi napon került sor az interjúra. Inkább vizsga feeling volt, egy hosszú asztalnál velem szemben 5 ember, azt sem tudtam, ki kicsoda.
Jöttek a kérdések:
"Mennyire vagy szigorú?"
"Amennyire kell."
"Melyik ország csapatával szeretnél lenni?"
"Amelyiknek beszélem a nyelvét. Az angol megy a legjobban."
"Angolul minden csapatkísérőnek kell tudnia."
"Ömm, hát..."
Erre az addig csöndben levő srác az asztal túlsó végéről:
"Látom, az önéletrajzodban itt van a spanyol. Mennyire megy?"
"A kérdésből ítélve kell a spanyolos csapatkísérő. A mindennapi dolgokkal simán elboldogulok. De hogy meccs után interjút tolmácsoljak, az nem menne."
"Nem, tolmácsolni nem kell. Csak a szokásos, mikor van az edzés, mikor lesznek a meccsek, mikorra jön a busz, van-e bármi egyéb óhajuk, vagy ha gyógyszertárba kell menni, ilyesmik."
"Az megy. Ráadásul addig még van három hónap. 3 hónap rengeteg idő, bőven fel tudom tuningolni a tudásomat."
Éreztem, hogy enyém az "állás"....
És ekkor jött a legmeglepőbb kérdés:
"A férfi, vagy a női csapattal szeretnél lenni?"
Gondoltam magamban:
Na de most komolyan... Vízilabdáról beszélünk...
Nyilván nem 13 nőt akarok nézegetni két héten keresztül, akármennyire szépek is...
Egyáltalán miért kérdezik ezt meg? KInek nem egyértelmű..?
Gondolkodás nélkül rávágtam a választ...
"Mindegy."
Azonnal megszólalt a fejemben is a hang:
Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Hogy mondhattam ezt? Hogy lenne mindegy? Persze, hogy nem mindegy!
Jóhogy a pasikkal! Ajjjjjjjj.....
De aztán próbáltam nyugtatni magam: nem tudom, kicsoda mondatta ezt velem, mert hogy nem én mondtam, az biztos. De aki ezt sugallta, biztos tudja, mit csinál...
Két hét múlva megjött az e-mail: örömmel közlik, hogy bekerültem a 2014-es vízilabda EB csapatkísérői közé!
Juhúúúúú!
Izgatottan nézem a listát, a neveket:
spanyol férfi: J. Kata......
"hát az nem én vagyok"
spanyol női: Neisz Laura...
"Hát tényleg nagy ötlet volt jelentkezni. Ahelyett, hogy JÚLIUSBAN otthon lennék A BALATONNÁL, most 2 hetet BUDAPESTEN tölthetek 13 NŐVEL. Óriási... Remélem, hamar kiesnek, és mehetek haza a Balcsira..."
Mondanom sem kell, hogy abban a három hónapban legalább annyit spanyoloztam, mint te, mióta olvasod ezt a cikket...
Csajok a csúcson
Megérkeztek, és persze cukik voltak a csajok, az edzők, doki, masszőr is jó arcok, az edzésen az edzőkkel beszélgettünk jókat, vacsinál a csajok hívtak az asztalukhoz, közvetlenek, kedvesek.
Mindig pontosak voltak, soha nem nyavalyogtak semmiért.
Megnyerték a csoportkört, (addigra már nem bántam, hogy nem estek ki hamar...). Egy plusz nap pihi, elmentünk a Szimplába. Imádták.
2014-ben a spanyol lányok megnyerték az EB-t. Óriási élményt adott, hogy ezt a két hetet velük tölthettem, s közelről láttam azt a munkamorált, csapatszellemet, mindent, ami ehhez vezetett.
Meg akartam tudni: min múlik a csúcsteljesítmény?
Ráadásul kellett egy téma is az NLP mesteri vizsgámhoz. (NLP = neuro-lingvisztikus programozás. Hogyan gondolkodsz, hogy beszélsz, és ez az egész hogyan hat a viselkedésedre, érzelmeidre. Egy komplex eszközrendszer, hatékonyan, tartósan tudunk mély változásokat elérni vele.)
Az hagyján, hogy az EB-t megnyerték, de kiderült, hogy többről van szó.
A szövetségi kapitány, Miky Oca 2010-ben került a csapathoz. Azelőtt kb sehol nem volt a spanyol női vízilabda.
2012-ben a spanyol női vízilabda történetében először jutottak ki az olimpiára. Kapásból ezüstérmet vittek haza.
2013 VB arany.
2014 EB arany.
Tehát nem egy egyszeri "pont kijött a lépés" jelenséggel találkoztam.
Sehonnanból a csúcsra. Éveken át. Mi a titok?
Így lett a vizsgatémám a "csúcsteljesítményre ösztönző vezetői kommunikáció".
Újra szárazon: a kép a döntő után készült.
Mit művel a lányokkal ez a pasi?
2014 októberében összekötve a kellemest a hasznossal, kiruccantam Spanyolországba, hogy meginterjúvoljam Mikyt ez ügyben.
Amikor kijött értem a reptérre, ezzel fogadott:
"Felkértek, hogy tartsak egy előadást a barcelonai egyetemen. De fogalmam sincs, hogy miről beszéljek. És különben is, ki vagyok én, hogy osszam az észt?"
Gondoltam, hogy tudja magáról, hogy olimpiai és világbajnok vízilabdázó, és szövetségi kapitányként is elért ezt-azt... úgyhogy elkezdtem kérdezgetni, ahogy a mindenféle lelki gubancokkal érkező ügyfeleimet szoktam.
Egész hamar megtaláltuk a téma magvát (siker & kudarc + a számára legfontosabb értékek, amolyan vezetői hitvallás), és izgi sztorikat, analógiákat tettünk bele, amitől igazán egyedi lett a szöveg.
Amikor a gyakorlásra került a sor, magamat is megleptem, hogy milyen "szigorú" voltam, és milyen elborult/kreatív/játékos/vicces ötleteim jöttek menet közben, amiktől a szöveg és az előadásmód is letisztult. Tökéletesre csiszoltuk. És közben RENGETEGET nevettünk.
Fura élmény volt, hogy egy - saját területén - vérprofit instruálok, és ő alázatosan, fegyelmezetten követi utasításaimat... Mindezt angolul és spanyolul...
Ráadásul úgy, hogy azelőtt soha nem csináltam ilyet. Fogalmam sem volt, hogyan kell felépíteni egy beszédet, meg mit hogy, csak csináltam, ami jött - szívből és józan paraszti ésszel.
Közösen megteremtettük azt, hogy ez a mondanivalójával és a személyiségével is összhangban legyen.
Mindketten izgatottan vártuk a nagy napot. Már hazajöttem, de még Skype-on is nyomtunk pár gyakorlást. Az előadás baromi jól sikerült: a diákoknak nagyonb ejött, a szervezők totál odavoltak, és Miky is hálásan hívott utána, hogy elújságolja, milyen hatást ért el: könnyektől a kacagásig mindent.
Én meg annyira élveztem ezt a kreatív bábáskodást, a téma előásásától kezdve a beszéd felépítésén át a kigyakorlásig, hogy úgy jöttem haza: "nem tudom, van-e ilyen, hogy beszédcoach, de az akarok lenni".
Itthon áradoztam az élményemről, meg hogy "beszédcoach akarok lenni", míg egy szép napon egy ismerősöm azzal hívott fel:
"Figyelj Pipi, most jövök egy Toastmasters találkozóról. Ott a helyed."
Igaza lett.
(Toastmasters: a világ egyik legnagyobb, előadói készségeket fejlesztő szervezete.)
2015. januárban csatlakoztam a Skylarks Toastmasters klubhoz.
A vízilabda EB-s önkénteskedés egy váratlan csavarral segített abban, hogy rátaláljak hivatásomra.
Aki a "férfi vagy a női csapattal szeretnél lenni" kérdésre a MINDEGY választ mondatta velem, tényleg tudta, mit csinál...
***
A Toastmastersben eltöltött önkénteskedős évek pedig megmutatták, hogyan tudom ötvözni a lelki kurkászós szenvedélyemet a nyilvános beszédes tudásommal...
De ez egy másik cikk témája.
Ha a bénító lámpaláztól akarsz megszabadulni, ez az online kurzus segít.
